Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

nem hétköznapi feminizmus

Az új-zélandi meleg tündérmese, avagy aki mindig rákontráz a kormány provokációira, az nem progresszív ellenzéki, hanem a NER futóbolondja

2019. augusztus 27. - Lilja

Az utóbbi napokban jó pár magát ellenzékinek valló szereplő ünnepelte az új-zélandi parlament elnökét, Trevor Mallardot, aki egy fotó tanúsága szerint a parlamentben etette a meleg honatya Tamati Coffey beranyával kihordatott gyerekét. Mallardot több "ellenzéki" szereplő állította szembe Kövér Lászlóval, aki pár hónappal ezelőtt kritizálta a béranyaságot mint - állítólag - meleg férfi megrendelők gyakorlatát. Mint oly sokszor, a magukat progresszív színekben feltüntető szereplők most is két, egymással összefüggő dologgal akarják saját nagyszerűségüket demonstrálni: hogy mindenben a kormánnyal szöges ellentétben álló álláspontot képviselik, és ehhez kapcsolódóan mindent ünnepelnek, amit dúsgazdag meleg férfiak csinálnak.

Nem véletlen, hogy ezekből az ünneplő posztokből a nők minden szinten ki vannak zárva. Nem jelentene nagy megerőltetést pedig belegondolni, hogy azt a gyereket kihordta valaki, nyilván nem jó kedvéből vállalva a súlyos testi és lelki megterhelést. Nem ártana a történetet ebből a szemszögből is megnézni, és akkor rájöhetnének, hogy az új-zélandi tündérmese mögött egy sokkal komorabb történet rejlik. Hogy a béranyaság nem kevesebb, mint kőkemény kizsákmányolás csak annak titok, aki szemellenzőt hord - mindenki járjon utána, aki eddig nem akart. Csak hát túl kellemetlen igazság ez azok számára, akik a jelenlegi világrend fenntartásában érdekeltek. A liberális "emancipáció" gondolatvilága egész pontosan odáig terjed, amíg toleranciáról és elfogadásról kell papolni, ami szépen elfedi a materiális egyenlőtlenségeket, jelen esetben az egymástól elválaszthatatlan gazdasági és nemi hierarchiákat. Nem láttam, hogy bármely "ellenzéki" szereplő ("civil", sajtómunkás, stb) kritikát fogalmazott volna meg a nők meleg férfiak - vagy meddő heteroszexuális párok - általi kizsákmányolása ellen a Mallard/Coffey-sztori kapcsán. Sőt, amint valaki kritizálni merte az új-zélandi csodát, rögtön ugrott az online csendőrség valamely tagja, hogy homofóbiát kiáltson.

Kövér László meleg ügyet akart csinálni a béranyaságból, holott a béranyát igénybevevők többsége heteroszexuális. Ettől függetlenül Kövér Lászlónak igaza van abban, hogy a béranyaság elfogadhatatlan - de ez független attól, hogy melegek vagy nem melegek veszik igénybe. Viszont a melegek gyerekvállalása nem teszi elfogadhatóvá sem a béranyaságot, ahogy azt az önjelölt progresszívek állítják. Az, aki mindig rákontráz arra, amit a kormány mond, az nem azt bizonyítja, hogy mennyire haladó szellemiségű, hanem azt, hogy a kormány logikáját követi. Azzal, hogy egy szűk, jómódú meleg férfi kisebbség jogainak érdekében a nők jogait tiporják sárba, ezek a szereplők csak arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a rosszabb társadalmi helyzetű többség semennyire sem érdekli őket. Nem véletlenül provokál a kormány újra és újra ezekkel a témákkal, a (tág értelemben vett) ellenzéki közeg pedig olyan mélységesen színvonaltalan, hogy sokan közülük rögtön ugranak, hogy rákontrázzanak a kormány provokációira. Nem kell nagyon éleseszűnek lenni, hogy észrevegye valaki: ezek Orbán kottájából játszanak, ingyen és bérmentve növelve a kormány népszerűségét. Nem azért, mert a többség gyűlölködő lenne, hanem mert látják a liberális ál-emancipáció alapvető igazságtalanságát.

Horváth Lilla


69350491_2897404790332832_7705277105478565888_o.png

süti beállítások módosítása