Azoknak, akik szerint a vágyak „természetesen” léteznek az emberben és a pornó ezeket a vágyakat nem alakítja, csak kiszolgálja, föltennék pár kérdést.

„Ha van olyan fajta feminizmus, amit a férfiak szeretnek, az nem működő formája a feminizmusnak”  – Julie Bindel.

A pornográfiáról szóló vitákban legtöbbször oly módon ábrázolják a két oldalt, hogy van egy szexpozitív, szabadságpárti oldal és egy prűd, bigott, cenzúrapárti oldal. Ez a hamis szembeállítás nem felel meg a vita valódi felépítésének, hiszen a kérdést nem úgy kell feltenni, hogy maradhasson-e szabad a pornográfia, hanem inkább úgy, használ-e a pornográfia (1Korinthus 6,9-20). Véleményem szerint pedig a pornográfia, pontosabban pornóipar, árt.  A pornográfia iparága generációk képét és beszédmódját alakítja ki a szexualitásról, és ezért ha csak úgy tekint rá, mint a szexuális vágy leképeződésre és nem, mint annak alakítójára, pontatlan és hamis. A pornográfia és a szexuális kultúránk viszonya egy kétirányú utca, és túl nagy rajta a forgalom.

Gail Dines, a pornográfiát kutató feminista szociológus mondta, hogy bár pornográfia mindig volt, a pornóipar csak nemrég kezdődött. Ezzel egy nagyon fontos különbségtételt hozott felszínre Dines, amely nélkül nem tudunk a pornóról beszélni. Az önmagában, hogy az embernek késztetése van a szexualitást ábrázolni, és azt megtekinteni, nem morálisan elítélendő, és nem is újdonság a világban. Az ugyanakkor, hogy egy mamutiparág a szexuális aktuson keresztül milyen társadalom, és még fontosabban: milyen nőképet mutat, az, hogy ez az iparág hogyan esztétizálja a szexuális erőszakot, ez már nem a nemiség ábrázolásáról szóló viktoriánus vita. Amikor arról beszélünk nagyobb társaságban, hogy milyen társadalomformáló hatása van a hollywoodi filmeknek, vagy arról beszélünk, hogy a szocializmus alatt milyen filmeket engedtek és azoknak milyen társadalom- és politikaképük volt senki sem lepődik meg a „túlmagyarázáson” vagy azon, hogy mindenbe belelátjuk az elnyomást. Pedig a pornóipar által gyártott filmek is ilyenek, egy adott közbeszédbe, struktúrába, a férfi-női viszony egy adott idealizált képébe ágyazódnak be és ezt termelik újra.  

A Dines által végzett kutatások azt mutatják, hogy ahogy egyre több mindent mutatnak meg a pornófilmek egyre kijjebb tolódik a fogyasztók érzékenysége, és egyre naturalistább, keményebb és erőszakosabb szexuális aktust mutatnak be. Azt még a pornóipar képviselői is elismerik, hogy egyre durvább és erőszakosabb filmeket kell csinálni, hiszen erre alakul a piaci igény. Természetesen ők azt nem mondják el, hogy az erőszakot ők tették ábrázolhatóvá és ezért legitimen kívánhatóvá. Ráadásul ezt az egyre erőszakosabb pornót egyre fiatalabbak nézik, a kutatások szerint az átlagban 11 évesen lát egy fiú először pornófilmet, és a 15 éves fiúk egyharmada beismerte, hogy rendszeres pornófogyasztó. De nemcsak a fogyasztók egyre fiatalabbak, hanem a pornográfia szereplői is, ezért is fontos, 2004-től 2006-ig két év alatt 60%-kal megnőtt a „tini szex” kifejezés alatt futó pornográfia is. Itt jön be az, amit Portik-Bakai Melinda leírt, hogy egyre több fiatal mindenféle saját élmény előtt a pornográfiából tanulja meg a szexualitást. És ez a szexualitás, a pornóipar szexualitása, idealizált, erőszakos és nőellenes.

Azoknak, akik szerint a vágyak „természetesen” léteznek az emberben, és a pornó ezeket a vágyakat nem alakítja, csak kiszolgálja, föltennék pár kérdést. Amikor a lányod tizenhárom évesen megkérdezi, hogy lehet-e neki is „brazil” jellegű teljes fanszőrzet eltávolítása, mint az osztálytársainak, az is a természetes vágy lesz csak? Az, hogy korábban marginálisnak tekinthető szexuális aktusok, mint az anális szex bekerül a fősodorba, az is a természetes vágy?  A szexuális vágy szocializációs kérdés is, és a fiatalság, a szubmisszió és az erőszak azért részei a szexuális vágy szocializációjának, mert a férfiak ez alapján tudják kontrollálni azt, amitől mindig féltek: a nők szexuális önrendelkezését.

Erre persze sokan elmondják azt a mindig előjövő liberális érvelést: nem minden pornó ilyen. Van olyan pornó, amelyben a nemi erőszak nem tematika, hanem tabu, amelyben a nő önrendelkezése megjelenik stb. Ezt elhiszem, láttam, tudom. Csak ez marginális kérdés. A jelenleg Magyarországon pornót néző fiataloknak jelentéktelen része tudja, hogy az, amit a pornóipar nekik ad,rossz, és keresnie kéne mást. Akkor tudna a jó pornó megjelenni, elterjedni, ha abban társadalmi konszenzus lenne, hogy az, amit most néznek az emberek: az rossz. De ezt nem merjük megtenni, mert félünk a prüdéria vádjától és attól, hogy ebben a kevésbé menő, nem eléggé Tumblr-kompatibilis kereszténykonzervatív-radikális feminista tengelyben az embert elhelyezzék.

Természetesen a pornó és a nemi erőszak kultúrája közötti ok-okozati összefüggések vizsgálata helyett inkább azt kell lássuk, Julie Bindel alapján, hogy mindkettő azonos eredővel rendelkezik. A nőgyűlölet kultúrája az, amiből a pornóipar kialakult, az ami miatt ma a  nemi erőszak ilyen elterjedt. Ezért a nőgyűlölet ellen kell harcolnunk, és abból pedig az következik, hogy a pornóipar ellen is. 

Eredetileg megjelent a Reflektor.hu-n 2016. május 14-én.

(Jelenet A szürke 50 árnyalatából)

Ajánlott cikkek:

Horváth Lilla: A politikai bulvár esete Nagy Blanka szoknyájával, avagy ne relativizáljuk a szexuális erőszakot!
Herczeg Gyöngyvér: A hologramokkal házasodás mint az emberi jogok új terepe: A nemzetközi genderhelyzet egyre fokozódik