Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

nem hétköznapi feminizmus

A politikai bulvár esete Nagy Blanka szoknyájával, avagy ne relativizáljuk a szexuális erőszakot!

2019. április 16. - Lilja

Politikai érdekből használni és kiforgatni a nők elleni erőszak fogalmát igen veszélyes dolog. Ha addig tágítjuk a szexuális zaklatás és erőszak fogalmait, amíg már mindenre rá lehet húzni, akkor a valóban súlyos eseteket sem fogja senki sem komolyan venni.

A szexuális zaklatásról beszélni fontos lépés lehet, azonban a média hathatós közreműködésével egyre gyakrabban alakul úgy a diskurzus, hogy egyes híres emberek nyilvános leleplezésén és az azon való csámcsogáson kívül ne essen szó az egész jelenség gazdasági-társadalmi okairól vagy az intézmények szerepéről. A #metoo “mozgalom”, bár felszínre hozott bizonyos problémákat, meg is állt ott, hogy rossz emberek rosszra használják a hatalmukat és ezért nem érdemesek a köz tiszteletére.

Így volt ez Magyarországon és külföldön is: a média csámcsogott a híres emberek tettein, különböző hírességek előadtak történeteket élőkről és holtakról, értekeztek a magánélet és a művészet közti határvonalról, és persze azon gondolkodott mindenki, hogy ki lesz a következő. A szexuális visszaélések tágabb kontextusával, például a nemek közti viszonyokat jelentősen alakító (és a szórakoztatóipartól elválaszthatatlan) szexiparral, a gazdasági egyenlőtlenségekkel, az érintett szakmákon belüli problémákkal vagy a hatóságok működésével elvétve vagy sehogy sem foglalkozott a #metoo esetekre rákapó sajtó.

Amikor egy társadalmi problémát úgy tematizálnak, hogy kizárólag az erkölcsi felsőbbrendűsködésről kezd el szólni - arról, hogy ki kezd látványosabb online lincselésbe egy valós vagy vélt eset kapcsán - akkor az a téma politikai játszmák és karaktergyilkosságok eszközévé fog válni. A szexuális visszaélés témáját is egyre gyakrabban használják furkósbotként. Volt erre példa külföldön is, Magyarországon is, a politikában, a tudományos életben és a művészetben is. Amikor a prosztó szexuális tartalmú viccek mesélését egy nem alá-fölérendeltségi viszonyban lévő felek közti kötetlen (és bármikor megszakítható) beszélgetésben szexuális zaklatásnak kiáltják ki és emiatt meg lehet akadályozni például egy kutató előadását, akkor semennyire sem a szexuális zaklatás elleni fellépést szolgálja a róla - de inkább csak a nevében - folyó diskurzus.

A prosztóság nem szexuális erőszak. Akkor sem, ha nekünk nem tetsző emberek csinálják. Akkor sem, ha éppenséggel az általunk nem kedvelt kormánymédia vagy ahhoz köthető szereplők követik el. Nem sértette meg senki Nagy Blanka jogait sem, amikor lefotózták egy nyilvános pártpolitikai rendezvényen. Az ominózus fotó felülről készült. Nem kell fotósnak lenni ahhoz, hogy lássa az ember: hacsak nem 3 méteres állványról fotózták volna, mindenképp be lehetett volna látni Blanka szoknyája alá. Ahogy nyilvánvalóan mindenki be is látott, aki elment előtte. A Pesti Srácok újságírója prosztó volt, amikor gúnyolódó kommentárral osztotta meg a Blankáról készült fotót a Facebookon, de semmiféle szexuális visszaélést nem követett el sem ő, sem a fénykép készítője.

Hogy miért is fontos ez? Mert a Blanka által támogatott Demokratikus Koalíció és az ellenzékinek mondott média majdnem egésze telekürtölte a nyilvánosságot azzal, hogy a kormánymédia egyik munkatársa “befotózott Blanka szoknyája” alá, súlyosan megsértve a jogait és/vagy szexuális visszaélést követve el, és emiatt a DK még törvényt is akar módosítani. Eközben a képek elérhetők, világosan látszik, hogy senki sem “fotózott be” Blanka szoknyája alá. Amikor alulról fotóznak be egy szoknya alá, azt - minő meglepetés - alulról csinálják közvetlen közelről, így néz ki:


Ilyen, amikor szoknya alá fotóznak be.

Blanka esetében álló magasságból (az ülő Blankához képest felülről), megfelelő távolságból készült a fénykép.


(Forrás: Pilhál Művek)

Az, hogy egyes politikusok és az “ellenzéki” média ezt széltében-hosszában úgy értelmezik, hogy jogsértő módon “befotóztak Blanka szoknyája alá” az álhír egy különös esete. Nem is igazán álhír, mert ott van mellette a fotó. Csak éppen nem érdekli őket sem az igazság, sem a valóság. Sem a “hír” legyártóit, sem a fogyasztóit.

A kifejezetten az online mocskolódásra fogékony "ellenzékiek" felbujtására szakosodott oldalak közreműködésének is köszönhetően igen hamar eljutottunk oda, hogy nem kevesen a PS munkatársának lámpavasra felhúzását kezdték el követelni, persze kizárólag a haladás és az európai értékek nevében. Az internet egyik legsötétebb bugyra, a Mérő Vera által üzemeltetett Nem tehetsz róla, tehetsz ellene nevű Facebook-oldal is élen járt az összeverbuvált lincselő sereg provokálásában. Hogy mennyire hiteles Mérő László lányától az álprűd őrjöngés, azt az is remekül mutatja, hogy élen járt "a prostitúció is csak ugyanolyan munka, mint bármi más" és "a pornó jó a nőknek” stricik által kreált mítoszainak terjesztésében. Azaz a nők végletes kizsákmányolása, megalázása, megerőszakolása a szexipar érdekében rendben van, de egy prosztó kommenten őrjöngeni kell és lincselést levezényelni.

Szögezzük le: van abban egy nagy adag suttyóság, hogy a protokollal tisztában nem lévő, rettenetesen öltözött és egyébként befolyásolható fiatal megjelenését kigúnyolják. Akkor is, ha egy sokszorosan leszerepelt párt soraiba rántották épp be. (Tegyük hozzá, történik ez nap mint nap az “ellenzéki” oldalon is, amikor többek Orbán nagy hasán vagy nadrágján röhögnek.) A politikai bulvár elég mélyre süllyedt ebben az esetben is, korábban is, a kormányoldalon is és az “ellenzéki” oldalon is, nem feltétlenül ugyanolyan arányban.

Azzal együtt, hogy gyakran kérdőjeleznek meg valódi szexuális visszaélés-eseteket, nem kellene mindent vivő aduként kezelni a szexuális zaklatás-vádakat; azzal együtt, hogy a nők szavára még mindig sokkal kevesebbet adnak, mint a férfiakéra, nem kellene “áldozati” free passnak járnia azzal, ha valaki nő (vagy valamilyen más társadalmi hátrányokat elszenvedő csoport tagja). És pláne nem kellene politikai érdekből a prosztóságot összekeverni a szexuális visszaéléssel. Nem kellene farkast kiáltani, amikor nincs farkas - a mesét mindenki ismeri. Pont azért felháborító számomra ez az eset, mert a DK-val és a liberális médiával ellentétben valóban komolyan veszem a szexuális zaklatást, nem éppen aktuális politikai érdekek mentén használom.

Horváth Lilla

 Ajánlott cikkek:

Weiss Eszter: A pornóipar a nőgyűlölet iparága
Herczeg Gyöngyvér: A hologramokkal házasodás mint az emberi jogok új terepe: A nemzetközi genderhelyzet egyre fokozódik

 

süti beállítások módosítása