Amikor Nőnap ürügyén influenszerek és politikusok akarnak a nők hátán mászva fene büdös nagy jó embernek tűnni, akkor jobb, ha nincs semmiféle Nőnap.
A Nőnap évek óta undorral tölt el. Az eredetileg a munkásnők jogainak kivívásáról szóló eseményből hosszú időre a virág-, ékszer-, édességárusok ünnepnapja lett, ami egyszerűen csak untatott. Majd az utóbbi években a Nőnapot ismét politikai tartalommal kezdték el feltölteni annak eredeti szellemiségére hivatkozva, azonban a nők érdekeivel nem éppen összeegyeztethető elképzelésekkel. Voltak itt többek közt olyan, magyarul nem beszélő külföldi diákok, akik Nőnap alkalmából a prostitúció “szexmunkaként” való átértelmezésével és a Kovács Ákos-féle női princípium “progresszív” átkeretezésével, azaz a transznemű jogokkal kezdték nőnapi jókívánságaikat. Ez csak a legsúlyosabb példa az utóbbi évek pár tucat főt vonzó nőnapi eseményei közül.
Legalábbis idáig. Az idei Nőnapon ugyanis még álságosabb politikai vállalkozók ácsolnak maguknak színpadot a nők hátán “Legyen Nőnap!” címen megrendezendő jótékonysági koncertjükkel. Ne menjünk most bele abba, hogy a jótékonykodás nem egyszerűen nem javít a társadalmi problémákon, hanem még ront is a helyzeten. Ne menjünk bele abba se, hogy a popkultúra miféle színvonalú képviselői fognak megjelenni ezen a koncerten, vagy hogy milyen fogyasztásorientált haknit csinálnak egy valaha jelentőségteljes politikai eseményből. Nézzük inkább meg, kik is a szervezők, akik ezzel az eseménnyel bejelentették igényüket arra, hogy a nőjogok nevében beszéljenek, miféle módon és miféle “szakértelemmel” is szólalnak meg a nőket érintő problémákról.
A nőjogok szép új világa: a nőkön élősködő lobbik médiaarcai benyújtják szóvivői igényüket
A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene nevű Facebook-oldal adminja, Mérő Vera azzal vált híressé (természetesen amellett, hogy Mérő László lánya), hogy írt egy ún. könyvet, aminek fő állítása szerint a nők igenis élvezik a pornót. Mérő fércművét többen ízekre szedték. Saját álláspontom, hogy a kötet B.A. szemináriumi dolgozatnak is kínos volna, annyira nincs köszönőviszonyban sem a tudományossággal. Annak ellenére, hogy Mérő a szexipar és a nők elleni erőszak feminista kritikáit többször nevezte elavultnak és prűdnek (természetesen mindig kiderült, hogy nem is ismeri őket), előszeretettel beszél a nők nevében a nőket érő erőszak állítólagos szakértőjeként. Viharos gyorsasággal telepszik rá a nagy felháborodást keltő esetekre: a Baranya megyei rendőrség áldozathibáztató videója nyomán született maga a NTRTE oldal, az utóbbi években pedig a lúgos orvos perének látogatásával és Oroszi Bernadett esetének kommentálásával haknizik a médiában. Egy ideig az Amnesty Internationel Magyarország kampánykoordinátora volt, munkájának számos gyümölcse közt tarthatjuk számon a Playboy progresszív szereplőnek való kikiáltását, amiért egy transzneműt tett a címlapjára, illetve a transzszexuális macskákról való emberi jogi fantáziálást. Lehetne még mit mondani Mérő Vera munkásságáról, de azt hiszem, már ez is elég jól szemlélteti azt a minőséget, amit jelenléte garantál.
A WMN nevű reklámoldal két szerzője, Péterfy-Novák Éva, a borsodi SZDSZ 2009-ben lemondott elnöke, Péterfy Gergely felesége, valamint Szentesi Éva, a rákipar egyik fő arca* is az esemény eredeti szervezői közt vannak. Mindketten személyes tragédiájukkal lettek “írónők” és “hős áldozatok”. Erre alapozva akarják megmondani a magyar nőknek, hogyan éljenek, hogyan gondolkodjanak, hogyan érezzenek, és mi mindentől féljenek. Szentesi például olyan tesztekre akarja rávenni a nőket, amelyek sosem feleltek meg a tudományos kritériumoknak, ennélfogva veszélyesek, és propagálásuk voltaképp arra jó, hogy a nők minden egyes nap minden percében aggódjanak a saját testük miatt. A WMN még a női magazinok mezőnyéből is kirí: itt valóban minden reklám, kéztördelés, eltartott kisujjas sápítozás, érzelmi zsarolás és/vagy magyarozás. Egy olyan életmódot akarnak beállítani “jó életnek” (szlogenjük: “A jó életbe!”) és ehhez idomítgatni a magyar nőket, aminek központi eleme az érzelmek és indulatok elfojtása, a konfliktusok megbélyegzése, az élet minden mozzanatának áthiszterizálása, az erkölcs nélküli moralizálás, mások és önmagunk állandó fegyelmezgetése, valamint minden helyi és hagyományos dolog megvetése és lenézése.
Véletlenül pont ezzel a hirdetéssel egyidőben jött ki a WMN-en Szentesi szentenciája, miszerint "Élj úgy, mintha magas kockázatú HPV lenne benned". Ez csak egy példája annak, hogy a WMN-en mindennek reklámszaga van.
Ehhez a gárdához csatlakozott a One Billion Rising / Egymilliárd Nő Ébredése mozgalom “Tánc az erőszak ellen” című eseményével, hogy nekik is jusson egy kis reflektorfény, habár világszerte Valentin-napon tartották az USA-ban feltalált “nemzetközi” mozgalom táncos mulatságait. Nem foglalkozom most a One Billion Risinggal, jelentőségét jól szemlélteti, hogy kb 15 ember táncol rajtuk Budapesten évek óta, és a mostani Nőnapon is csak járulékos elemnek tekinthető.
Jelentős viszont az a tény, hogy a Nőnapi esemény “fővédnöke” Karácsony Gergely, a levitézlett óbaloldal többek közt adathalászat segítségével megválasztott polgármestere, akit a Nőnapi erődemonstráció szervezői maguk kerestek meg. Ipari lobbik mellett tehát politikusoknak is platformot ácsolnak a szervezők, a nőjogok témáját ezzel a legszennyesebb szereplők eszközévé téve.
Nők elleni erőszak: vissza a bulvárba
Mi mást is kiáltanának ki ezek az emberek az idei Nőnap témájának, mint a nők elleni erőszakot? Felületes szemlélők számára akár pozitív fejleménynek is tűnhet, hogy az ajándékozásban kimerülő Nőnap helyett egy valós társadalmi probléma kerül középpontba. Azonban az, ahogy a nők elleni erőszakot megragadják sokkal többet árt, mint használ.
A feministáknak szerte a világon rengeteg munkájuk fekszik abban, hogy a nők elleni erőszak bulvártéma helyett politikai problémaként jelenjen meg a közbeszédben. Ahogy rámutattak, az teszi a nők elleni erőszakot politikai problémává, hogy nem valamiféle eredendő egyéni rosszaságból fakad, hanem a férfiak és nők közti hatalmi viszonyok leképeződése és fenntartásának eszköze. Ezzel szemben a NTRTE és a WMN által fémjelzett jóemberkedés lényege, hogy ezt a strukturális aspektust szisztematikusan tagadja, és helyette a rossz és jó emberek narratívájával akarja a valódi problémáról elterelni a figyelmet. (Hogy csak egy példát említsek: a szexipar mosdatása és a nők elleni erőszak elleni aktivizmus csak az olyan intellektuális és erkölcsi fekete lyukakban fér meg egymás mellett, mint a NTRTE.)
Nem csoda, hogy ezek az újabban megjelent szóvivők szinte dagonyáznak a legsúlyosabb nők elleni erőszak esetekben. Egészen pornószerű, ahogyan az erőszakkal foglalkoznak: a legkisebb közös nevezőt keresik, ami zsigeri reakciót vált ki, és a női test megalázását, szétszedését tárják a világ elé. Közben szörnyülködnek, sajnálkoznak és tördelik a kezüket, hogy megőrizzék jóemberségük látszatát, de közben tevékenységük lényege, hogy visszaadják a nők elleni erőszak témáját a bulvárnak. (Ez nyilvánvalóan nem azokra a nőkre vonatkozik, akik más lehetőség híján a sajtóhoz fordulnak, hanem azokra, akik az ő hátukon mászva hakniznak a médiában zéró hozzáértéssel.) Eközben az elnyomó kapcsolatok többségében nem lúggal öntik le az embert, hanem például a nőnek nincs saját bankszámlája, azt kell csinálnia, amit a pornóban lát, teljes állás mellett viseli a háztartási és gondoskodói munka oroszlánrészét, a férje szeretőt tart, stb, csak ezeknek az alapos elemzésével sokkal kevésbé lehet turnézni a médiában. Ezért hát az egészen extrém eseteken lovagolnak és szabályosan erőszakpornót csinálnak belőlük. A vérszagra gyűlnek és közben ájtatoskodnak, nem mintha túl sok embert megtévesztene a színjátékuk.
A nők elleni erőszak áldozatainak jogi képviseletét ellátó szervezeteknek eközben annyira nincs pénzük, hogy elfogadták a jótékonysági koncertből befolyó adományokat ügyfeleik számára. Ezzel legitimálják ezeket a kártékony figurákat mint nőjogi szereplőket, akik közben saját NGO indításán munkálkodnak. Nyilvánvalóan jövőre már nem a PATENT ügyfeleinek fognak gyűjteni, hanem saját maguknak, amiből még többet haknizhatnak a médiában és még többet mosdathatják a szexipart, a rákipart és a transzipart. Óriási hiba ez a PATENT részéről. A nők elleni erőszakkal foglalkozó NGO-knak már évekkel ezelőtt nyíltan fel kellett volna vállalni a konfliktust a témába belekontárkodó nyerészkedő médiakarrieristákkal, nem pedig szépen lassan átengedni nekik a téma nyilvánosságban való tematizálását, ami nyilvánvalóan befolyásolja az erőforrások elosztását is. Ezek után a PATENT-nak és ügyfeleinek még kevesebb pályázati pénz és médiafigyelem fog jutni, miközben ömleni fog a kéztördelés és komolykodó álszakértés (magyarán: szélhámoskodás) az új “nőjogi szakértők” jóvoltából.
Mocskos pénzadomány ez, ami a szexipar logikáját ismétli meg
A személyesség kiterjesztése és zsarolási alappá tétele
Ezek a kérdések túlmutatnak az idei Nőnapon. Azért szállnak rá évek óta különböző politikai kisvállalkozók a maguk agendájával a Nőnapra, mert ennek a napnak szimbolikus jelentősége van. A mostani Nőnap szervezői évek óta beszélnek a nőket érintő témákról a maguk regiszterében, azonban most először telepszenek rá a Nőnapra és szólalnak meg kifejezetten a nőjogok nevében.
Ennek a fajta “aktivizmusnak” az egyik megkülönböztető jegye a személyesség kritikákkal szembeni bevetése. Ahogy a transznemű aktivisták a normálistól eltérő “nemi identitásuk”, úgy ezek a szereplők a személyes tragédiájuk farvizén lesznek különféle lobbik marketingesei: a személyességet fegyverként használják. Olyan ez, mint a faszméregetés: itt az a győztes, akinek nagyobb a tragédiája. Logikájuk lényege, hogy a személyes életüket felhasználva azt mondhatják, hogy aki őket kritizálja, az csak személyeskedhet és gyűlölködhet.
Eközben persze nem csak saját személyességükről beszélnek a nyilvánosságban, hanem saját tragédiájukkal másokat is zsarolnak. Azt képzelik, joguk van az élet minden területére kiterjedően megmondani, hogyan kell élni, hogyan kell jó embernek lenni, mert történt egy tragédia az életükben. (Rengeteg más emberében is történt, akik nem gondolják, hogy ettől nevelgetniük kellene a többi embert.) A lobbik világképét hozzák ide, azoknak a fogyasztóit akarják megteremteni, amikor leírják, hogyan kéne élni, és érzelmi zsarolással moralizálják át ezt a világképet. Személyességükön keresztül piaci és politikai érdekeket szolgálnak, amit persze szívjóságként próbálnak álcázni.
Maga a manipuláció a tevékenységük, ezért értelmet, logikát nem kell benne keresni. Lelkesíteni nem tudnak és nincs igazi közönségük a belvárosi jóemberkedőkön kívül, csak elkussoltatni tudnak, sarokba szorítani és kifárasztani. Valójában manipulálni sem tudnak igazán, nagyon kevesen hisznek nekik, csak nem mondják ki nyíltan, mert az átmoralizált világkép szerint ezért karaktergyilkosság jár.
Akármennyire is próbálják feltupírozni saját állítólagos népszerűségüket, és akármennyire is segít ebben nekik a liberális média, a társadalom többsége elutasítja ezt a fajta “aktivizmust”. A magyarok folyamatosan kinyilvánítják, hova kívánják a lezüllött nómenklatúrát és a hozzájuk kapcsolódó networköket. Ez aztán úgy van előadva, mintha az egyenjogúság eszméje nem kellene nekik. Semmi és senki nem árt jobban a feminizmusnak mint ezek a jóemberkedők – Kovács Ákos, Schobert Norbi és a teljes kormány együttvéve sem.
A feminizmus vége
Az idei Nőnap az utóbbi évek trendjeinek betetőzése. A stricilobbi szekértolói és a hirdetők bábjai a trilliószor levitézlett óbaloldal által kiállított polgármesternek ácsolnak szó szerint platformot. Ezek a szervezők szó szerint a saját anyjukat is eladnák, ahogy a Nőnapot is kiárusították kilóra. Ezek a wannabe influenszerek és politikusok a nők hátán mászva igyekeznek fene büdös nagy jóembernek tűnni és minél nagyobb reklámfelületet szerezni maguknak és az általuk szolgált lobbiknak. Ez az árukapcsolás bármit megmérgezne, ezek után nem csoda, hogy nem kell a feminizmus a körúton kívül senkinek.
UPDATE
Nem újdonság, hogy a koncertszervezőknek problémái akadnak a szólásszabadsággal. Most kitiltották oldalunk egyik szerkesztőjét pusztán azért, mert megkérdezte, hogy a mocskolódó-nőgyűlölő kommentet, amit a mi blogposztunkra válaszul írt egy kamuprofil a "Legyen Nőnap!" eseménybe, az esemény egyik szervezője (a WMN-hez, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldalhoz, vagy a Női Érdekhez kapcsolódó egyén) vagy azoknak valamelyik csicskája kommentelte-e. Ezzel gyakorlatilag be is bizonyították, hogy nyilvánvalóan az előbbiről van szó. Van abban valami szép, hogy az állítólag a nőjogokért szervezett esemény egyik szervezője olyanokat kommentel egy nőnapi eseménybe, hogy ha egy nőnek baja van a szexiparral és a szexipar szekerét tolókkal, az csak azért lehet, mert nem tudott férjhez menni, továbbá a nők nyakába szakadó fizetetlen reproduktív munkát kívánja egy feminista nyakába, hogy kussoljon már végre el. Ez az az álságosság ismét, amire az egész mocskos esemény épül.
Kritizálod a szexipart és annak apologétáit? Csak azért lehet, mert nem mentél férjhez, mondja valaki, aki a jelekből ítélve a nőnapi jótékonysági koncert egyik szervezője
*Szentesi Éva számomra ismeretlen okokból időközben eltűnt az esemény szervezői közül. Valószínűleg túl sok dudás volt ebben a csárdában, nem jutott elég reklámidő valamennyiüknek.
Horváth Lilla
Ajánlott bejegyzés: Horváth Lilla: Határtalan gender tudomány nélkül a CEU-n
