A Közép-Európai Egyetem (CEU) Határtalan Tudás sorozatának legújabb epizódja "Nemek és Nemváltók" címen a nemek biológiai és társadalmi aspektusait volt hivatott megvitatni. Tudomány helyett azonban leginkább propagandát kaptak az érdeklődők.
A csütörtöki esemény tudományos válaszokat ígért egy olyan helyzetben, amikor (az eseményleírás állítása szerint legalábbis) "Nyugat-Európában egyre több fiatal akar a szokásos nemi kategóriákon kívül élni vagy nemet váltani, a nem-semleges mellékhelyiségek népszerűek, a „harmadik nem” kategória pedig választható a születési anyakönyvi kivonatban több országban." Az esemény előadói pedig az alábbiak voltak:
Fodor Éva, szociológus, a CEU gender studies programjának oktatója,
Acsády László, neurobiológus, az MTA levelező tagja,
Márton Joci, aktivista, Open Society Foundations Youth Exchange Fellowship Program, és
Reuss András, teológiai professzor.
Kezdjük az est csekély pozitívumainak felsorolásával: Acsády László a maga területén a várakozásaimhoz képest egészen korrekt előadást tartott, a biológiai és társadalmi jelenségek folyamatos kölcsönhatását hangsúlyozta. (Nem volt hibátlan a hozzászólása, de nem lépte túl a saját szerepkörét, és reflektált saját kutatásai és állításai korlátaira is.) Itt véget is ér a lista.
Az est többi része valódi vonatszerencsétlenséggel ért fel. Márton Joci a Nyílt Társadalom Alapítvány pályázati pénzén cigány "LMBTQ" emberek fotós önmegjelenítésén dolgozott másfél évig, ennek megfelelően a mai gender-agenda valamennyi eleme visszaköszönt előadásában. A legnagyobb hangsúly természetesen a transzneműségen volt, de elkerülhetetlenül megjelent a "szexmunkás" narratíva is. Ahhoz képest, hogy előadása elején kifejtette, hogy a mainstream "LMBTQ" aktivizmus férficentrikus, kizárólag férfiak fotóit mutatta be a nevezett fotósorozatból az ún. transz nőktől (magukat nőnek tartó férfiaktól) a meleg férfiakig. Mégsem ez volt az est legkínosabb része, hiszen Márton Joci legalább aktivistaként és nem tudósként szólt hozzá a témához, habár önmagában az is kérdéses, miért kellett egy tudományos eseményre egy aktivistát meghívni.
A legkínosabb hozzászólás ugyanis Fodor Éváé, a CEU gender studies programjának oktatójáé volt. Végighallgatva előadást és további hozzászólásait az az érzése támadt az embernek, mintha a kormánymédia beépített embere akarta volna megmutatni, mit is neveznek valójában genderideológiának. Fodor fő állítása az volt, hogy a nemek társadalmi jelenségek, és bár vannak biológiai különbségek, azok nem számítanak. Sőt, a biológia maga is társadalmi konstrukció. A gendert magát nagyon felületesen definiálta, nem reflektált annak egymással összeegyeztethetetlen jelentéseire, és a továbbiakban is következetlenül használta. Annyi világosan kiderült, hogy az általa nem csak megváltoztatható, hanem megváltoztatandó gender-viszonyokat a genderidentitások (ön-azonosulások) szabad megválasztásával szeretné forradalmasítani, azaz mindenki lehessen jogilag is olyan "nemű", mint aminek érzi magát, ami a transzneműaktivizmus programjával esik egybe.
Az, hogy állításai egy politikai mozgalom követeléseivel esnek egybe önmagában nem feltétlenül lenne probléma, ha tudományosan alá tudta volna őket támasztani. Azonban ilyesmiről szó sem volt. Hogy példát is hozzak, a világ különböző társadalmaiban megjelenő harmadik, negyedik stb nem kategóriák társadalmi kontextusával ill. funkcióival szemmel láthatólag nem volt tisztában, holott sarkalatos "érvként" hozta fel őket a gender-szabadság példáiként. Például azzal, hogy számos oka lehet annak, hogy Észak-Albánia ún. fogadott szüzei nőként férfi szerepben élik életüket – a férfiörökös hiányától a férfi családfő halálán át az elrendezett házasság vagy a nők számára elérhető rendkívül szűk lehetőségek elkerüléséig. Azzal sem volt tisztában, hogy az észak-amerikai indiánoknak tulajdonított "two spirit" kifejezés teljesen modern találmány, és hogy számos amerikai őslakos kritizálta azt, ahogy transzneműaktivisták politikai okokból félrereprezentálják a kultúrájukat. Sok mindent lehetne erről a témáról is elmondani, például azt, hogy az észak-amerikai indián népcsoportok közt közel sem mindben létezett valamiféle harmadik nemnek megfelelő kategória, és amelyikben létezett, azok jellemzően erősen patriarchális társadalmak voltak, tehát semmiképpen sem valamiféle szabadabb és egyenlőbb társadalom letéteményese ez a jelenség. Általánosságban is elmondható, hogy a harmadik, negyedik, stb nemet elismerő társadalmak mind erősen patriarchális társadalmak, és jelentős részükben ezek a nemi kategóriák pont arra szolgálnak, hogy a szűk férfi és női nemi szerepbe nem illeszkedő egyének és a nemi alapú normák közti konfliktusokat valamilyen módon kezeljék. Fodor előadása ilyen alapvető kérdések ignorálásával azon a reflektálatlan alapfeltevésen nyugodott, miszerint a "nemváltás" és a további genderidentitások elismerése a társadalmi fejlődés, a szabadság és egyenlőség letéteményese. (Nem kellene a történelemben nagyon messzire mennünk, hogy rájöjjünk, ez mennyire nem igaz: Iránban például a homoszexualitás halálos bűn, azonban a homoszexuálisoknak lehetőségük van ellenkező neműnek átműttetni magukat, hogy így "heteroszexuálisokká" váljanak.)
Reuss András és a beszélgetés moderátora rákérdeztek pedig, hogy a Fodor által említett társadalmakban miért alakultak így a nemi kategóriák, mire Fodor visszakérdezett, hogy a mi társadalmunkban miért alakult úgy, hogy nincs harmadik nem. Társadalomtudóstól teljesen elfogadhatatlan, hogy alapfeltevéseire ennyire ne reflektáljon, és az általa bizonyítékként használt jelenségek kontextusát ennyire ne ismerje. Fodor ráadásul az általa vázolt elképzelések ellenzőit jobboldali félelemkeltőként azonosította, olyasmiről például szó sem esett, hogy rengeteg feminista is vitatja elképzeléseit. Ez a narratíva arra jó, hogy az állításait vitatókat eleve leírja, ezzel hárítva a vita lehetőségét is. (Reuss András teológust is eleve védekező szerepbe kényszerítették, ez is része volt annak, ahogy leosztották a morális szerepeket.) A reflektálatlan genderizmus az est egy pontján önparódiába csapott át, amikor Fodor egy kérdésre azt válaszolta, hogy a kérdező honnan tudja, hogy ő nő – pedig maga a kérdező is rendkívül píszí módon nőnek látszó embernek nevezte. Tényleg nehéz lenne ezek után vitatni, hogy genderideológia létezik, és hogy ez a tudományt is fenyegeti.
A "Nemek és Nemváltók" esemény további finomságaival együtt (a nemi viszonyokat hamarosan forradalmasító műméhtől addig a megállapításig, miszerint ha egy férfi előreenged egy nőt, az a nő gyengeségét fejezi ki) elérhető online is:
Horváth Lilla
Az Owning the Game – Ez a mi játszmánk! Roma LMBTQ+ fotókiállítás képei, amelyeket Márton Joci mutatott be az eseményen
Ajánlott bejegyzés: Horváth Lilla: Ne legyen Nőnap!
